Belga waffel, avagy gofri recept

A belga waffel, vagy ahogy mi ismerjük a gofri, a sült tészták egyik legkedveltebb verziója: rendkívül sokoldalúan fogyasztható, melegen és hidegen is laktató, kellemesen sok szénhidrátot és fehérjét is tartalmazó étel, ami ráadásul látványosan is néz ki. Ja, és folyik az ember nyála, ha rágondol.

Az alábbi recept esetében javaslunk némi saját kreativitást belevinni az elkészítésbe: ugyanis az változó, hogy ki milyen tömörségű waffelt preferál:

Vannak, akik lágyabb verzióban szeretik és késsel-villával fogyasztják
és vannak, akik szeretik kézbe fogni és úgy enni.

Ez utóbbi esetben tartásra van szüksége a gofrinknak, míg az előbbiben inkább lágyságra.

A receptben közepesen lágy gofri elkészítéséhez szükséges mennyiséget találsz, ami melegen lágyabb, hidegen pedig keményebb.

A belga gofri elkészítésének alfája és omegája

a megfelelő arányokon túl még az is, hogy
a tojásokat mindenképp szét kell választani, és a fehérjéből kemény habot kell verni,
és bizony az is lényeges a waffel készítéshez, hogy kell hozzá egy waffel sütő. Bármilyen márka jó lehet, általában nem bonyolult szerkezetek ezek. Vannak forgatható waffel sütők is, ezek nagyüzemi célokra vannak, felesleges ilyenbe beruházni otthonra.

Belga waffel – gofri recept hozzávalók:

(Kb. 12-14 közepes méretű gofrihoz)

350-450 g gluténmentes liszt (puhaság-keménység-igénynek megfelelően)

600 g (nem elírás, grammra gondoltunk) tej

3 nagy tojás

50 g cukor*

1 teáskanál sütőpor

1 nagy csipet só

*Sósan is süthető a gofri, ez esetben a cukor elhagyható, helyette egy csipet flekken fűszert érdemes használni.

A sütéshez egy-két evőkanál laktózmentes vaj vagy margarin (plusz egy hőálló ecset, amivel a gofrisütő felületét megkened a zsiradékkal).

Belga waffel – gofri recept elkészítés:

Két keverő tálra lesz szükség: egyikbe megy a tojásfehérje, amit azonnal el is lehet kezdeni felverni, a másikba pedig a sárgája – és majd minden más is.
Én úgy szoktam, hogy amíg felverődik a tojásfehérje a robotgéppel, addig kimérem a másik tálba a többi hozzávalót: a tojássárgák ugyebár már benne vannak, utána jöhet a liszt (nálunk a 400 grammos liszt-verzió vált be), aztán a cukor, teáskanál, só, majd végül mehet a tej.
Ha a tojásfehérje már annyira kemény, hogy nem folyik és nem borul ki a tálból, akkor kicserélem a keverőtálakat és 1 percig lassú, majd aztán 2-3 percig gyors fokozaton teljesen egyneművé keverem a gofri többi hozzávalóját is. Ebben a tálban egy eleve sűrű jellegű palacsintatészta fog képződni, de jön majd még hozzá a fehérje is!
Bekapcsolom a gofrisütőt, hogy melegedjen, és közben a lisztes-tejes masszába óvatosan beleforgatom a felvert fehérjét egy spatulával. Fontos, hogy minél kevésbé törjön össze a felvert fehérje!

A gofri – belga waffel – sütése

A gofrisütő alsó felületét – amikor már forró – megkenem vajjal, majd mindkét sütőrészébe (az én waffel sütőm két gofrit tud sütni egyidejűleg) egy merőkanállal átmerek egy-egy adag tésztát. Mivel sűrű az anyag, nehezen terül szét, de a felső részt ráhajtva majd ki fog igazodni a nyers tészta a sütőben.

A lecsukás előtt a felső rész felületét is megkenem vajjal (azért nem előbb, mert amíg a tésztát mericskélem, addig az olvadt vaj lefolyna a függőlegesbe emelt felső részen, ha már korában megkentem volna. Ezért közvetlenül a lecsukás előtt kenem oda a vajat).

A sűrűbb tésztás gofrit 2 percig érdemes sütni, hogy színe is legyen és belül is átsüljön, a lágyabbaknak elég lehet 1.5 perc is (persze ez sütőtől is függ, meg fokozattól is, én maximális fokozaton szoktam sütni.)

Tipp: ez a recept és elkészítési mód igazából amerikai palacsintának is beillik, aminek ugyebár vastag a tésztája, maga a palacsinta pedig kb. 10 cm átmérőjű. Abban az esetben serpenyőben is lehet sütni és félidőben megforgatni.