Azoknak is fennakad a szeme a bolti bevásárláskor, akiknek egyébként nincsenek anyagi gondjaik. Horror-drágulás következett be az elmúlt egy évben az élelmiszerek terén, így a jót evés vágya lassan már a luxus-kategóriába tartozik.
A nagy élelmiszer áruházak vezetői már hangoztatják egy pár hónapja, hogy átalakultak a vásárlói igények: a korábbinál sokkal nagyobb sikert érnek el a “jóárasított”, saját márkás termékek – sok vásárló most döbbent rá, hogy ezek ugyanolyan minőséget képviselnek, mint az ismert márkák –, és bizony vannak termékkörök, amik iránt bezuhant az érdeklődés. Alapvetően tudatosabbá váltak a fogyasztók, csak mivel ez külső, kényszerítő körülmény hatására következett be, ez igazából csak reakció a megváltozott körülményekre, tehát nem valódi szemléletváltozás.
Minden egyes kasszánál sorbanálláskor megfordul az ember fejében:
Vajon meddig lesznek ilyen drágák az élelmiszerek? És vajon mikor követik a bérek a drágulást?
Az előző válságból és a magyar gazdasági helyzetből kiindulva sajnos évekig tarthat még ez az állapot, amikor nemcsak az árakat kell sasolni a boltokban, hanem rengeteg, korábban természetesnek vett termékről kell lemondani.
Ilyen időszakokban merül fel a kérdés, szinte mindenkiben:
Hogyan lehet olcsóbban kihozni az étkezést?
Ha általánosan gondoljuk ezt végig, akkor általánosak a válaszok is:
- A szénhidrát alapú alapvető élelmiszerek – kenyér, tészta, liszt, rizs, burgonya (mint alapanyagok és alapvető élelmiszerek) – a legolcsóbbak, ha a kilóra vetített árukat nézzük. Ezek is drágultak, de a bevitt kalória tartalmukhoz és “jól laktatási” képességükhöz képest még mindig kedvező árúnak számítanak (a többihez viszonyítva).
- Ezekhez persze kellenek még más egyebek is az étkezésekkor, hiszen a felsoroltak az úgynevezett “Köret” kategóriába illenek.
- A száraz hüvelyesek, mint amilyen a sárgaborsó, lencse és a bab, tekintve, hogy micsoda laktató és tápláló finomságokat lehet belőlük kihozni, még mindig az olcsó kategóriába tartoznak.
- A húsfélék jócskán drágultak, pedig a fehérjefogyasztás fő bástyái. Ha az arányokkal ügyesen bánunk, akkor a “jut is, marad is” elve alapján mind tápanyagban, mind ízvilágban jelen lehetnek továbbra is az étrendben, és észre sem vesszük, hogy néminemű megszorítást eszközöltünk ezek kapcsán. Ehhez elég a mennyiségben kicsit tudatosabbnak lenni, és például 1 kg húsból lehet pörköltet tésztával, és gulyáslevest is főzni.
- Állítólag a tejtermékek környékén van a kereskedelemben óriási visszaesés, és lehet benne valami: ezen sorok írója is kipróbálta már a rakott krumplit tejföl nélkül és végül is nem támadt nagy hiányérzete. A vaj helyett a margarin – vagy például a sosem olcsó, de valahogy nagyon sokáig kitartó kókuszzsír –, esetleg a disznózsír jó alternatívák lehetnek. Általában a sütemények szenvedik meg a vaj, túró, tej, tejszín és a sajt árát, de át lehet gondolni a recepteket is, és urambocsá’ növényi alapanyagokkal lehet őket helyettesíteni. Ezek korábban rémületesen drágák voltak, de most sokszor olcsóbbak a vegán “tejtermékek”, mint a tehénből származók. Ajánlom figyelmedbe például a Kölestúrót!
- A tojás árán is lehetne szörnyülködni, de vétek róla lemondani: a tojásban annyi esszenciális tápanyag van, hogy ha minden nap fogyasztunk belőle – persze csak ha nem vagyunk rá allergiásak –, akkor még a kicsit “szegényesebb” ételek mellett is fejedelmi étkezésekben lehet részünk. A tojás rendkívül sokoldalúan variálható, és hús helyett feltétként is lehet használni.
- A felvágottaknál érdemes az akciókat figyelni, és ha túlságosan drágának találjuk, akkor a mennyiséggel picit bűvészkedni a felhasználáskor, fogyasztáskor. Általában nem az ízélmény sínyli meg a megszorításokat, hanem maga a tudat okoz nagy stresszt, miszerint “spórolni kell!”
- Zöldségfélék és minden, ami növény (plusz a gomba): a saláták, tökfélék, káposztafélék, uborka, paprika, paradicsom, hagymafélék rendkívüli módon megsokszorozzák az ízélmények lehetőségeit, ráadásul vitathatatlanul egészségesek. Kevesen tudják, de a zöldségfélék úgy laktatnak, hogy közben alig visznek be kalóriát, és ebben a rosttartalmuk a titok nyitja. Érdemes a zöldáru felé nyitni, még akkor is, ha esetleg nem tűnnek olcsónak. A szezonalitást is érdemes szem előtt tartani, mert ezek révén remekül lehet spórolni!
Ha leves van, akkor minden van
Az ételen és evésen való spórolásnak az a nagy hátulütője, hogy amint eldöntjük, hogy na, spórolni fogunk a kaján, azonnal éhen akarunk halni.
Vannak, akik eleve imádják a leveseket és egyetlen napjukat sem tudják elképzelni nélküle, de sokan vannak, akiket emlékeztetni kell: egy jó leves a maga forró, laktató, mikrotápanyag és makrotápanyag szempontjából is tápláló, kellemes falatozásélményt nyújtó mivoltja feledteti velünk azt, hogy spórolnánk!
Egyél minden nap forró levest, fogyassz hozzá esetleg kenyeret, vagy főzz bele tésztát, galuskát, és nem igazán lesz olyan érzésed, hogy bármiről is le kellett volna mondanod!
Az egészségről ne mondj le!
Vigyázat! Az ár ne legyen nagyobb úr, mint az egészséged! Ne kezdj glutént fogyasztani csak azért, mert az olcsóbb, mint a gluténmentes! Ne egyél sima tejterméket, csak mert a laktózmentes árban rosszabbul fest! Ne egyél tojást, ha nem szabad tojást fogyasztanod!
Főzni, venni, vagy rendelni olcsóbb?
Korábban volt egy olyan alapelv, hogy ha a kaján akarsz spórolni, akkor az az alapvetés, hogy főznöd kell.
- Egyrészt a főzéssel több napra előre is lehet készülni,
- másrészt a készen vett kaja nem biztos, hogy azokat tartalmazza, amik egészségesek számodra, továbbá például a péksütemények sokkal gyorsabban és nagyobb arányban fogynak, mint kellene…
- harmadrészt a rendelt étel nagyon kényelmes és gyors és modern, de általában egy étkezésre elég, és ha fejben számolsz, akkor kiderül, hogy bizony csomó olyan rendelhető kaja van, ami brutálisan drága.
Tehát régebben ez az összehasonlítás, hogy mi az olcsóbb, főzni, vagy venni, ez mindig a főzést hozta ki győztesnek.
Igen ám, de azóta változtak a körülmények és a hozzáállás is.
Vegyük figyelembe a durva energiaárakat: tavaly óta megduplázódott a főzés ára, ha a villanytűzhelyeket vesszük alapul, és meghétszereződött, ha a gázt vesszük alapul. (Hagyjuk a rezsicsökkentés rémálmát, azt a pénzt is kifizetjük, csak az adónkból finanszírozza az állam, és helyette meg mást nem finanszíroz! Ez az önbecsapás tipikus esete ez a rezsicsökkentés téma, ezért is fog évekig tartani a válság – bocs a rossz hírekért.)
Szóval itt egy nagy változás: a korábban olcsónak gondolt főzés drága lett.
De ami szintén változott a gondolkodásmódban, az a sütéssel-főzéssel eltöltött kényszerű idő ára, költsége. Nem mindenki imád ugyanis főzni meg sütni. Van, aki nem hobbiból, hanem racionális, praktikus okokból főzőcskézik, vagy mondjuk mert jól tud főzni (ezen sorok írója is jól főz, de attól még nem ez a hobbija. 🙂)
Ha belelkalkuláljuk a konyhában töltött idő árát – például veheted alapul azt az órabért, amit a munkáddal megkeresel –, akkor megint durván meg tud ugrani a főzés költsége. (Az előkészítés, elpakolás, mosogatás is ide tartozik ám!) Minél jobban keresel egyébként, annál drágább számodra a főzés is.
Ezért nagyanyáink intelme, miszerint “Főzzél fiam, mert az olcsó!” ez lehet, hogy ott cseng a fülünkben, de nem törvényszerűen igaz az üzenete ma már!
Ugyanakkor a kiadott forintokat tekintve aktuálisan mégis lehet, hogy olcsóbbra jön ki a főzés, mert mondjuk előszeded a spejzből a már betárazott alapanyagokat, veszel egy nagy levegőt és szépen megfőzöl akár 2-3 napra is úgy, hogy közben egy fillért sem adtál ki külön (a rezsit leszámítva, de ezt sem akkor adod ki, hanem majd a havi rezsiköltség fizetésénél).
Tehát ha van alapanyag, van miből főzni, akkor még mindig a főzés lehet az adott pillanatban legolcsóbb, ha nem kell konkrétan és aktuálisan kiadni érte pénzt.
Csak ne gondolja senki, hogy ez mondjuk maximálisan fenntartható éveken, évtizedeken át, mert ha hosszú távra tervezünk, akkor a munkaerő költségét mindenképp számolni kell. (A válsággal középtávon kell tervezni, tehát ez sem hosszú távú.)
Átmenetileg az ember meghitelezi önmagának a saját munkája díját természetesen, sőt, igazából az az alap, hogy a házimunkát sosem számoljuk fel. De ez manapság már egyre kevesebbek útja, főleg, hogy a digitális korban az ember a munkán túl szeretne inkább több időt a gyerekeivel, szüleivel, hobbijával tölteni és nem egyéb más, cseppet sem könnyű munkálatokkal.
Mondj le az üres kalóriákról és még jobban is fogod magad érezni!
Csoki, chips, cukros üdítők, bolti kekszek, péksütik, zsírban sült ételek – tudod, amikről az életmód tanácsadók mindig le akarják beszélni a népet, na tényleg azokról érdemes lemondani, akár csak átmenetileg is.
A csoki itt a neuralgikus pont, mert süteményekbe is használjuk, de ha tényleg sütibe teszed és nem a tévé előtt majszolod el táblaszám még lefekvés előtt, akkor ezzel simán megengedőbb lehet az ember.
Zsírban-olajban sütés helyett a légkeveréses sütőben sütést érdemes megpróbálni, ezzel minimális zsiradék kerül csak felhasználásra.
Trükközz a fűszerezéssel!
A fűszerek sem olcsóak, de tekintve, hogy csipetnyi kell belőlük, ezért sokáig kitartanak. Ha esetleg túlságosan egysíkúnak tűnik az étrend a spórolás miatt, akkor variáld a fűszereket a megszokott ételeidben! Így mindig új ízélménnyel tudod gazdagítani magadat, és bizony az élményen nagy hangsúly van!
Burgonya, ami mindent visz
Rakott krumpli, tepsis krumpli, burgonya leves, paprikás burgonya, töltött burgonya, gombóc (nyami!) és még milliónyi étel-variácó jöhet szóba, ha a burgonyára gondolunk. Sokan azt hiszik – tévesen –, hogy a burgonya nem eléggé egészséges, pedig az: rendkívül sok tápanyag, rost és ásványi anyag jut be vele a szervezetbe, miközben alig van benne kalória! Használható édes verzióban is, a nudlira gondolva például már meg is van a mai tervem… :).
A burgonya is sokat drágult, de ha egymásra vetítjük az élelmiszerárakat, akkor még mindig ez a legköltséghatékonyabb alap élelmiszerünk, érdemes vele kísérletezni.
Összegezve:
Lehet spórolni az étkezésen, és ebben bármennyire is furcsa, alapvetően a különféle levesek, az alap szénhidrátok és a burgonya tudnak élen járni, mert laktatóak és végtelen variációban létezhetnek.
Ugyanakkor a spórolás nem mehet az egészség rovására, és afelett sem kell szemet hunyni hosszú távon, hogy a főzés bár nem biztos, hogy kiadást jelent aktuálisan az adott pillanatban, de (rejtett) költsége biztosan van!
Csak okosan!
